A 65/2004-es rendeletről ++

A 65/2004 (IV.27) FVM-ESZCSM-GKM együttes rendelete „ A természetes ásványvíz, forrásvíz, az ivóvíz, az ásványi anyaggal dúsított ivóvíz és az ízesített víz palackozásának és forgalomba hozatalának szabályairól”  szerint van természetes ásványvíz, forrásvíz és ivóvíz.  Ezek közül a természetes ásványvízzel, és a forrásvízzel  kívánunk foglalkozni. Mi a különbség ezek között a vizek  között?

Az ásványvíz és a forrásvíz között a rendelet szerint   két alapvető különbség van: nem kell elismertetni  (törzskönyveztetni) és a forrásvíznek meg kell felelni  az a201/2001 (XI.25) Kormány rendeletnek.

Szakmai szempontból ott kezdődik a probléma, hogy a természetes ásványvíz és a forrásvíz között csupán az a különbség, hogy a források  természetes vízfeltörések.

Ha tehát egy forrás  és egy fúrt kút ugyanabból a vízadó rétegből származik, akkor a forrás és a fúrt kút vize között-összetételét tekintve- nincs különbség.

Erre utal egyébként a rendelet 2.§ 1., amely szerint „a természetes ásványvíz   védett,  felszín alatti vízadó rétegből - egy vagy több természetes vagy mesterségesen feltárt forrásból vagy kútból  - származik”

A  Codex Alimenarius -amely alapja a nemzeti és nemzetközi előírásoknak- a következőképen  fogalmaz: „A forrásvíz azon felszín alatti rétegekből származó víz, amely víz… …természetes  erő hatására jut a felszínre egy természetes kilépő nyíláson át”.

Úgy gondolom, hogy mindez elég bizonyíték arra nézve, hogy a rendeletben foglaltak szerinti- beleértve az EU direktívában foglaltakat is --   a forrásvíz elnevezés szakmailag elfogadhatatlan.

Kérdés ezek után az, hogy mi a teendő?

Mindenek előtt az, hogy a rendelet szerinti „forrásvíz” megnevezést  valami mással kell helyettesíteni.

Ha  valamilyen módon különbséget kívánunk  tenni a természetes ásványvíz és egy kisebb ásványi anyag  tartalmú  víz között, amely korlátlanul fogyasztható, akkor meg kell határozni a természetes  ásványvíz minimális ásványianyag tartalmát (ez lehet 500 mg/ vagy a klasszikus 1000 mg /l) és  azt a természetes eredetű vizet,  amely ennek nem felel meg, el lehetne  nevezni pltermészetes üdítővíznek.

(Itt jegyzem meg, hogy hibás az ásványvíz rendelet 5 sz. mellékletében foglalt előírás, amely szerint a nagyon csekély ásványianyag tartalmú ásványvíz ásványi anyag tartalma  50 mg/ liter vagy ennél kevesebb. Milyen ásványvíz az, amelyben nincs vagy csak igen kevés ásványi anyag van?”)

Ahhoz, hogy a vízkivételi hely valamint az ásványvíz kitermelése és palackozása biztonságos legyen, szükséges ismerni a kút vagy forrás hidrogeológiai, mikrobiológiai állapotát, és kémiai összetevőit, valamint a  vízkivételi hely  közegészségügyi állapotát.  Gondoskodni kell a vizek minőségi és mennyiségi védelméről, vagyis el kell készíteni a vízkivételi hely védelmét szolgáló védőidomot is.

Ezek alapján döntheti el az illetékes hatóság, hogy a víz megfelel -e a „természetes ásványvíz” kritériumainak.

Ha tehát ezekre a vizsgálatokra szükség van a „természetes ásványvíz” esetében, akkor teljesen érthetetlen, hogy a rendelet az úgynevezett „forrásvíz”-nél miért mellőzi az engedélyezési eljárást.

Melyek a további gondok a rendelettel?

A rendelet -sajnálatos módon ahelyett, hogy először leírná a természetes ásványvízre vonatkozó elismerés feltételeit, belekeveri a paragrafusok közé az EU és a harmadik országra vonatkozó rendelkezést, így pl. nem tisztázott,  hogy az elismerést meg kell -e ismételni, illetve hogy  hány év után kell megismételni azt.  Az csak a harmadik országból származó vízre vonatkozik-e vagy a hazaira is.

A rendelet 3.§ után kellene leírni az elismerés feltételeit és ebből a §-ból  kivéve  a (3) és (6) szakaszokat külön szakaszban rendelkezni arról, hogy mi a teendő az EU tagálamokból illetve a harmadik országból származó vizek elismerésével.

Az Európai Parlament és a Tanács 2009/54/EK irányelve  1.cikk (2) albekezdés szerint  „Az első albekezdésben említett elismerés megismétlése nem szükséges, amennyiben az igazolást az említett időtartam lejárta előtt megújítják”. Ez az  1 cikk (1) szerint valamennyi tagállamra vonatkozik.

(Magyarországon ilyenkor -az öt év lejárta előtt-általában az alábbi szövegben kéri a felhasználó a megújítást: Kérem, hogy a X évben elismert Kxy OKK számú  XY -kút vizének  törzskönyvét a mellékelt kiegészítő dokumentáció alapjánmegújítani és a természetes ásványvíz megnevezés használatát továbbra is engedélyezni szíveskedjék.)

A  természetes gyógytényezőkről szóló 74/1999 (XII.25) EüM rendelet 15.§ (2) szerint”…az elismert természetes ásványvíz illetőleg gyógyvíz elnevezés  használatára vonatkozó engedélynek való megfelelést az OTH szükség szerint ,de legalább az engedély jogerőre emelkedésétől számított hatodik évben ellenőrzi, ha az engedély szerinti  víz belső felhasználásra alkalmas”.

15.§(3) szerint „A víznyerőhely üzemeltetője  időszakos minőségellenőrző vizsgálatot köteles-saját költségére-végeztetni a 14.§ (3) bekezdés b) meghatározott vizsgálat időpontjától számított (a) három évenként teljeskörűen, ha az elnevezési engedély szerint az elismert természetes ásványvíz vagy gyógyvíz belsőleg történő felhasználásra alkalmas”.

Ez a rendelet elrendeli a hazai természetes ásványvizek rendszeres ellenőrzését. Erre az ellenőrzésre azért is szükség van, mert  öt év alatt megváltozhat a hidrogeológiai, kémiai, mikrobiológiai állapot. Változások  történhetnek a víz összetételében   pl. olyan esetben, ha  több vizet vesznek ki a kútból, mint amennyit az engedélyezési eljárás idejében felhasználtak. Ilyen esetben  megváltoznak pl. az áramlási viszonyok, áramlási pályák, amelyek a kút közvetlen vagy tágabb környezetét jellemezik vagy a kutat  felszíni vagy felszín alatti hatások érik (védőidom számitás!).

Fentiek szerint két hatályos rendelet is tartalmaz előírásokat a belső fogyasztásra szánt  természetes ásványvízről, amely előírások azonban e tekintetben  nem egyeznek.

Sajnos valóban félreérthető a 65/2004-es rendelet, de úgy az EU irányelv, mint a gyógytényezőkről szóló rendelet arra mutat, hogy az  engedély öt évenkénti megújítására szükség van.