Az ásványvíz rendeletek összehangolásáról

 

74/1999 (XII.25) EüM rendelet a természetes gyógytényezőkről 1 §.(1) szerint

 a rendelet hatálya azokra a természetes és jogi személyekre terjed ki, amelyek

c./ természetes ásványvizet termelnek  ki.

1§ (4) Az élelmiszerként emberi fogyasztásra kerülő palackozott természetes  ásványvizekről külön jogszabály rendelkezik

 

Ez a jogszabály a 65/2004 (IV.27) FVM-ESzCs-GKM együttes rendelet, amely  a természetes  ásványvíz, forrásvíz, ívóvíz, az ásványi anyaggal dúsított ívóvíz és az ízesített víz palackozásának és forgalomba hozatalának szabályairól szól.

Ahhoz,  hogy egy kút vize elismert ásványvíz legyen,  azt az illetékes hatóság (korábban az OGYFI) által törzskönyveztetni kell és kérni kell a természetes ásványvíz megnevezés használatának engedélyét is.

A  törzskönyv  „IV. A vízhasznosítás adatai” oldalán fel kell sorolni, hogy a kút vizét milyen célra kívánják hasznosítani.Pl.:gyógyfürdő, palackozás ,ivóvíz, ipari ,egyéb. A kút vize tehát  több célra is felhasználható.

A törzskönyv  tartalmazza a víznyerőhely  általános és műszaki adatait,  vagyis a törzskönyvben szereplő kút vizét  minősíti a  szakhatóság  és   ad engedélyt a víz felhasználására. Így a kút vize hasznosítható belső és külső felhasználásra egyaránt, amennyiben a kút vizének az összetétele ezt megengedi.

A két rendelet  szövege több helyen szószerint azonos. Jogos lenne, ha a két érdekelt minisztérium egységes rendeletben foglalkozna az ásvány -és gyógyvizekkel.

Erre azért is szükség lenne, mert a 65/2004 rendelet  jelenleg nem tartalmazza azt az előírást, ami a  74/1999 rendeletben  szerepel. 74/1999 rendelet 15.§ 2. szerint  az illetékes szakhatóság (jelenleg Bp. Főváros  Kormányhivatala)”az ásványvíz illetőleg gyógyvíz elnevezés használatára vonatkozó megfelelést az engedély jogerőre emelésétől számított hatodik évben ellenőrzi,hogy a víz belső használtra alkalmas-e

A rendelet előírja, hogy a víznyerőhely  üzemeltetője időszakos minőségellenőrző vizsgálatot köteles --saját költségére—végeztetni három évenként teljeskörűen, ha az elnevezési engedély szerint az elismert természetes  ásványvíz vagy gyógyvíz belsőleg történő felhasználásra kapott engedélyt.

A 65/2004 rendelet 3.§ szerint az elismerés öt évre szól, pontosabban öt évre szólt .  A rendeletben  ugyanis ma az a szöveg olvasható ,hogy a (6) bekezdés szerinti elismerés öt évre szól. A hatodik bekezdés viszont a harmadik országban kinyert ásványvizekre vonatkozik. Igy mivel a palackozott ásványvizekre nem vonatkozik  a 74/1999-es rendelet, a hazai ásványvizek engedélye korlátlan időre szól.

Az időszakos ellenőrzésre szükség van, mert pl.egy az engedélyben szereplőnél  nagyobb mennyiségű vízkivétel befolyásolja a védőidomot, amely meghatározza,  hogy mekkora az a felszíni és felszín alatti térrész amit védeni kell ahhoz, hogy a víz hosszú távon megőrizze természetes  minőségét és utánpótlódása is arányba legyen a kitermeléssel .

Változhat a víz kémiai összetétele is a nagyobb mennyiségű víz kitermelése során. Csökkenhet a víz összes komponenseinek nagysága illetve koncentrációja, stb.

 

xxx

A korábbi OGYFI  2017 áprilisától --egyes országos hatáskörű, központi szervek megszüntetése/átalakítása miatt-- Budapest Főváros Kormányhivatala Népegészségügyi Főosztályához tartozik, amely több mint 30 új, ezek közül 20 országos hatáskörű, népegészségügyi tárgyú feladatot lát el, melyek főként a településegészségüggyel, a gyógyhelyekkel és a gyógyfürdőkkel kapcsolatosak.

Felmerül a kérdés, hogy valóban az egészségügy (népegészségügy)  az a hatóság –amely a   törzskönyvben szereplő dokumentáció alapján-- szakmailag dönt a kút vagy forrás  vízének minősítéséről.

A Kormányhivatal hatáskörébe, illetve a népegészségügy hatáskörébe ugyanis sehogy sem illik az ásvány- és gyógyvizek minősítése.

A víz minősítéséhez  elsősorban hidrogeológusra, kémikusra, mikrobiológusra  és jogászra van szükség. Csak gyógyvíz esetében van  szükség  orvosra  azért, hogy ellenőrizze és értékelje a klinikusok által elvégzett vizsgálatok eredményét, hogy az ásványvíz  valóban gyógyhatású-e.

Az ásvány -és gyógyvíz olyan érték Hazánkban, ami megérdemelné, hogy olyan intézmény lássa el  a víz minősítését, engedélyezését ,a törzskönyvek gondozását, amely valóban ért is hozzá. Végre be kellene látni, hogy az ásványvíz minősítése és engedélyezése nem egészségügyi  feladat. Jobb helyen lenne, valamilyen vízügyi intézménynél, például olyannál, amilyen korábban a megszüntetett VITUKI volt.