"Forrásvíz" az Európai Unióban

Dr. Borszéki Béla

 

A Codex Allimentarius az ENSZ két szakosított szervezete, a FAO (Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet) és a WHO (Egészségügyi Világ Szervezet) által létrehozott rendszerben kidolgozott dokumentumok összessége. Ezek a dokumentumok minden regionális (pl. az EU) és nemzeti (természetesen a magyar is) élelmiszer szabályozás alapjául szolgálnak, így a Codex a világ élelmiszer-szabályozásának összefogó központjává vált.

A Codex termékszabványok  egyike a” Természetes ásványvizek” valamint a  „Természetes ásványvizektől különböző palackozott vizek” szabvány,amely alapul szolgált úgy az EU mint pl. a magyar direktiva kidolgozása során.

Így ez a két szabvány az alapja az Európai Parlament és a Tanács „a természetes ásványvizek kinyeréséről és forgalmazásáról” szóló 2009/54/EK Direktívának (2009.június 18)

Ezen direktíva 9.cikk (4) pontja szerint „A forrásvíz kifejezést fenn kell tartani a természetes állapotában emberi fogyasztásra szánt és a helyszínen palackozott víz számára amely:” teljesíti a (4) a-d és az (5) pontban foglaltakat.

Ezen kívül a forrásvizeknek eleget kell tenniük az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről  szóló 1998 .november 3.-i 98/83/EK tanácsi irányelvnek.

Vajon milyen „szakmai” döntés alapján kell  a forrásvíz kifejezést  fenntartani a természetes állapotában emberi fogyasztásra szánt és a helyszínen palackozott víz számára, amely teljesíti a fentebb már említett kritériumokat.

 A természetes ásványvizek Codex szabványban (Codex Stan. 108-1981) a vízkivételi hely: sources és az ásványvizet úgy határozza meg, hogy „Natural Mineral Water is a water clearly distinguishable from ordinary drinking water because:….it is obtained directly from natural or drilled sources from underground water bearing strata”

E szerint az ásványvizet függetlenül a kinyerés módjától (forrás vagy fúrt kút) definiálja a szabvány és a kinyerés helyét sources-ként és nem spring-ként határozza meg.

A CODEX COMMITTEE ON FOOD HYGIENE  I Appendix 2.3-ban a (Definition) Spring alatt az alábbi meghatározás olvasható:”any natural mineral waters dischaging naturally from the ground” azaz bármelytermészetes ásványvíz,amely természetes  formában tör a földfelszínre”

Ez azt jelenti,hogy a forrásvíz (spring) is természetes ásványvíz, vagyis a vízkinyerés módja nem minősíti a vizet, annak összetételét, hőmérsékletét. Ezért a forrásvíz nem más mint egy olyan ásványvíz, amely természetes úton tör a felszínre.

(Megjegyzés: Szakmai szempontból minden felszín alatti vízadó rétegből származó víz ásványvíznek tekintendő függetlenül attól, hogy  a vízadó réteg  védett vagy sem.)

A probléma akkor keletkezett, amikor a Codex Bizottság megpróbálta  definiálni a „természetes ásványvíztől különböző palackozott vizeket” és szabványt alkotott ezekre a vizekre.

Az 1998 november 19-21- én Bernben tartott  Codex ülésen  abból indultak ki, hogy van  természetes eredetű vizek (Waters defined by origin)- és mestereségesen előállított víz (Prepared waters).

A természetes eredetű víz lehet felszín alatti víz (Ground Waters) ilyen az ásványvíz valamint a forrásvíz és az artézivíz., míg a felszini víz (Surface Waters)  a gleccservíz

Ez hibás kiindulás, mert a forrrásvíz,  olyan ásványvíz, amely természetes  formában tör a föld felszínére (idézve a Codex Committee on Food Hygiene szabványt) és az ártézivíz olyan mélységi vízadó rétegben lévő víz (fogalmaink szerint ásványvíz),amelynek a nyomásszintje a terepszint felett van.

Ez azt jelenti, hogy ezek a vizek nem különböznek a természetes ásványvízként definiált és 1981-ben már szabványosított víztől, mert csupán a felszín alatti vizek különböző formában történő felszínre jutása (juttatása) közöttük a különbség és nem a víz összetétele, vagy pl. a hőmérséklete.

 A Codex végül is elvetette ezt a hibás kiindulást és a Codex Stan 227-2001-ben a vizeket „eredet szerint meghatározott” és „készített vizekre” osztotta. Az EU azonban nem ismerte fel ezt a szakmailag teljesen értelmetlen hibás kiindulást és megalkotta a „forrásvizet” mint önálló vízminőséget.

Ha az EU szerint szükséges egy olyan víz, amely eredetét tekintve olyan mint a természetes ásványvíz ,de ugyanakkor meg kell feleljen  ivóvízre  vonatkozó előírásoknak is , akkor felmerül egy másik kérdés: vajon ezt a vizet miért nem kell a természetes ásványvízzel azonos módon elismertetni a nemzeti hatósággal. Vajon mi indokolja azt, hogy ennek   a vízkivételi helynek (forrás, kút)  nem szükséges megvizsgálni a  hidrogeológiai állapotát, és meghatározni az egészségügyi és hidrogeológiai védőterületét hasonlóan a természetes ásványvízre vonatkozó előírásokhoz.

 

Helyes lenne,ha az Európai Unió megszüntetné a megtévesztő „forrásvíz” megnevezést azoknál a vizeknél , amelyek nem csupán természetes eredetűek, de meg kell feleljenek az ivóvizre vonatkozó előírásoknak is és az ilyen vizet például „üdítővíznek” vagy „asztalivíznek” esetleg „természetes eredetű ivóvíznek”nevezné.