A MÉTE Mikrobiológiai, Biotechnológiai és Higéniai Szakosztálya 2011. november 30.-án dr. Fábri Ilona emlékülést tartott, ahol dr. Nágel Vilmos emlékezett meg Fábri Ilonkáról és munkásságáról.

1932-1999

Dr. Fábri Ilona emlékére

 

Most is emlékszem, mint ha nem is olyan régen történt volna.

Kicsit izgatottan, mondhatnám lámpalázasan kaptattam föl, a kerek Budapest szálló mellett, a Herman Ottó útra, a „kisház”-ba, mi magunk között így hívtuk, ahol - dr. Almási Elemér volt egyetemi professzorom ajánlására - fogadott Ilonka meghallgatásra. Arra, hogy mit kérdezett, miről beszélgettünk már nem emlékszem, csak az maradt meg bennem, hogy egy kis szűk szobában, egy kis íróasztal mellett folyt a beszélgetés, hátunk mögött dexion salgó állványon dobozok, műszerek és könyvek, iratok halmaza. Azután bevitt a laboratóriumba, ahol hűséges  technikusai a „két Marcsika” és Tabajdiné Verácska mustrálták a „messziről jött” idegent.

A bemutatkozás úgy látszik jól sikerült, mert pár nap múlva értesített Ilonka, hogy jöhetek dolgozni. Be kell vallani eladdig a mikrobiológiáról csak az egyetemen (még az Izabella utcában) Deák tanár úr és munkatársaitól tanultam. Kevéske gyakorlatot is ott szereztem és persze vizsgáztam. Utólag belegondolva nem is volt az  rossz, mert pár hónap alatt beleszoktam ebbe az új szakmába. Hála Ilonka és munkatársai jóindulatának.

Lassan bontakozott ki előttem színes egyénisége. Sok szakmai barátja ismerőse volt. Tudatosan építette föl ezeket a kapcsolatokat. Szakmai kapcsolatai a Kertészeti Egyetem, az Állatorvostudományi Egyetem, a Műszaki Egyetem valamint az Orvosi Egyetem munkatársai köréből kerültek ki. A kutatóintézetekben, iparági laboratóriumokban  folyó mikrobiológiai munka összefogását a MÉTÉ-n keresztül valósította meg. Föl sem lehet sorolni hány helyről futtatta össze a szakmai szálakat. 

A fiatalokkal szeretett foglalkozni. Bíztatta őket, így minket is, hogy tartsunk előadásokat a végzett munkáinkból. Jelentessünk meg cikkeket. Szinte minden alkalmat megragadott, hogy segítse szereplésünket, mert látta, hogy a szakmai fejlődésünk ezen keresztül valósítható meg igazán. Utólag belegondolva az sem volt véletlen, hogy a MÉTE Mikrobiológiai szakosztályi rendezvényen tartottam első „nyilvános” előadásomat.

A szakma szeretetét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemen kijárta, hogy élelmiszer-mikrobiológus szakmérnök képzés induljon. Sikerült is 4 évfolyamot összehozni. Szakmailag önzetlenül örült tanítványai eredményeinek. Egyik ilyen eredmény volt, hogy a szakmérnökök közül többen egyetemi doktori disszertációt készítettek és védtek meg sikeresen.

Nem volt olyan szakmérnök jelölt, akinek, ha bizalommal fordult hozzá, ne segített volna, akár egy dolgozat cím kitalálásával, akár a témához megfelelő opponens ajánlásával.

A MÉTE Mikrobiológiai szakosztályában hatalmas munkát végzett. Többedmagával állandó szervezője és szereplője volt a Nagykőrösi Konzervipari, majd Higiéniai Napoknak. Majdnem minden előadáshoz hozzászólt, értékelte azokat és újabb ötleteivel jött elő. Ezek az ötletek azonban széles látókörének köszönhetően mindig tartalmaztak újat, aktuálisat, megszívlelendőt.

Nagyon fontosnak, szívügyének tekintette, hogy a Megyei Élelmiszervizsgáló Intézetekben mindenhol legyen mikrobiológiai laboratórium, megfelelően képzett szakemberekkel, és a kor lehetőségeihez képest jó felszereléssel, korszerű táptalajokkal.

Ma sem tudom elképzelni, hogy azokban a valuta-ínséges időkben honnan tudott korszerű por-táptalajokra szert tenni.

Felismerte, hogy a hálózatban működés – akkor még nem volt divat a hálózatokban gondolkozás – előnyökkel jár. Az együttműködést, irányítást, az évi egy két hatósági mikrobiológiai értekezlettel érte el. A Megyei Élelmiszervizsgáló Intézetek úgynevezett profil-intézeti felállását kihasználva a mikrobiológiát is erre építette.

A mikrobiológiai módszerek kidolgozása (táptalaj, leoltási módok, membrán-szűrés alkalmazása), összehasonlítása, a fázisvizsgálatok szorgalmazása, a termék-specifikus mikroba flóra feltérképezése, vizsgálata, a mikroba szint felmérése termékenként, gyártó vonalanként mind-mind azt a célt szolgálta, hogy ütőképes, nemzetközileg is elismert gárdát hozzon létre itthon, Magyarországon.

Kiváló felismerésének, szintetizáló képességének köszönhetően – szerintem – Európában elsőként mi alkalmaztuk a mikrobiológiai körvizsgálatokat.

Nagy érdeme Ilonkának, hogy a megfelelő szakembert megtalálva mindig haladt előre. Ilyen volt, amikor Zukál tanár úrral karöltve megvetették a mikrobiológiai értékelés matematikai statisztikai alapjait. Persze ehhez kellett az Ilonkától megszokott nagy és kiválóan működő szakmai ismeretség az iparral. Hiszen mintához jutni, csak így lehetett (hűtőipar, konzervipar, borászat, üdítőital ipar, szinte felsorolhatnám mind a 16 iparágat – ahogyan mi azt neveztük).

A matematikai számításokat kockás papíron, zsebszámológéppel végeztük. Majd azt követően a számítások -  természetesen Ilonka által szerzett -  kisebb asztal nagyságú számológépen történtek. Zukál tanár úr mágneskártyára kidolgozta az alap-számításokat, ami már sokkal kényelmesebbé tette a munkát. Nem is beszélve arról, hogy ez a masina már képes volt hőérzékeny papírra kinyomtatni az eredményeket. A továbbiakat nem is emlegetem, ami már maga volt a „keleti kényelem”: Commodore, Erikson, és a különböző PC-k.

Meg kell említenem a KÉKI-ben dolgozó munkatársakkal való igen szoros együttműködést, a Codex Alimentarius Hungarikus, valamint a FAO/WHO munkacsoportjaiban végzett munkáit, az indikátor és romlást jelző mikroflóra határértékek kidolgozásában való együttgondolkodást és együttműködést.

Angol nyelvtudása sokat segített Neki a „jövő” meglátásában.

Szakmai tanítómesterének Vas Károlyt tekintette, jó szakmai barátai Farkas József, Deák Tibor, Kiss István, mind-mind türelemmel egyengették útját, már amennyire hagyta.

Néha nem volt könnyű vele, mert kiadott valami feladatot, többnyire telefonálás, megbeszélés az eljövendő programokra, és ha öt percen belül nem hívtuk az illetőt, ő már beszélt vele és jól letolt, hogy miért nem csináltuk meg azt, amire kért. Ha meg fölhívtuk idejében a kért személyt, hát öt perc múlva Ő is beszélt vele telefonon, és egészen más jött ki a dologból.

Sokszor volt, hogy belépett az épületbe és már hallottam a hangját „Jaj Vili …..”. Bizony mi tagadás behúztam a nyakamat, mert két eset volt ilyenkor:

1. vagy valamit nem jól csináltam (ez is előfordult);

2. vagy valami új ötlettel jött, amit azonnal meg kellett csinálni (ez volt gyakrabban).

 

Sokat tanultam tőle és nagyon sokat köszönhetek neki.

 

Mi mikrobiológusok voltunk a „családja”!

Ezt azzal is kifejezte, hogy egyszer-kétszer összehívta lakására a körülötte működő kiváltságosokat és finom eszegetés közben tovább folytatódott a szakmázás, jövőépítés.

Nagyon jól látta a HACCP jelentőségét, előre megjósolta, hogy a romlást okozó és indikátor mikrobák meghatározása háttérbe fog szorulni, ha nem teszünk meg mindent – hát nem sikerült megtennünk.

A mintavételt is ő szorgalmazta Zukál tanár úr segítségével összehasonlító jelleggörbék elemzésével. Igazoltuk és alkalmaztuk, hogy a két határos, három osztályos 5 mintaelemes mintavételi eljárás és a 3 mintaelemes, folytonos eloszlású átlagon alapuló mintavétel - megfelelő feltételek mellett - azonos eredményre vezet. Olcsóbb, munkaerőt, munkaidőt takarít meg, csökkenő anyag, és energia felhasználás érhető el.

Nagy tudású, gyakorlatias ember volt. Mindenben a racionalitásra törekedett. A régit ötvözte az újjal és a legújabb szakmai eredményekkel. Jó érzéke volt hozzá. Az egyszerű, gyors módszereket szorgalmazta, mert tudta, hogy az iparban csak ezeket lehet használni, csak ezek alkalmazása vezethet eredményre, még ha pontatlanabbak is.

Neveket – kivéve azt a párat, amik elhangzottak - nem említek, mert nem akarom, hogy valaki kimaradjon, hiszen e rövid emlékezésből is látható, mennyi barátja, ismerőse volt.

15 év nem sok idő, addig voltam szoros kapcsolatban vele és a mikrobiológiával. Azután elváltak útjaink, de a szívem szakmai fele még ezután is a mikrobiológiáért dobogott.

Most is emlékszem, télen mindig vastag kucsmás fejére, sállal körülcsavart arcára és kezében, legalább 2-2 lógó nehéz csomagjára, többnyire könyvek voltak benne.

Hálás vagyok neki, a tudásért, amit önzetlenül átadott, a noszogatásért, ami nélkül sem a szakmérnökit, sem pedig a doktorit nem csináltam volna meg.

 

Meggyőződésem, hogy a nagy égi mikro laborban tovább szövögeti álmait és le-le néz ránk, csóválva fejét, „jajj Vili….”talán azt nem is úgy kellene csinálni!”.